MITÕL SZORONG VADMALAC?
Interjú Gergely Tamással
Kérdez: Kerekes Tamás
Mitől vadult meg ez a Vadmalac? És Malacka miért nem, illetve nem sok két malac egy szövegfolyamban?
Nem vad õ, sõt, nagyon szelíd. A „vadságot” mindössze a nevében hordja – olyan ez, min amikor valakit von-nak hívnak, maga sem tudja, melyi õse volt gróf. Néha viszont fél, a vaddisznóktól fél, ilyenkor gyorsan a fára mászik, ott inkább biztonságban érzi magát. Fél és menekül, elcsángált, ugye, Bükkbõl. Ám újabban azon gondolkozik, hogy a Makkosból is odébb álljon.
Vagy kiegészítik egymást, mint Cervantes hősei?
Hát a Malackához meg a Kismalachoz való viszonya egyértelmû, õk családot alkotnak, s a család megtartó erõ. Komája is támogatja, már azáltal is, hogy van. Azt eltaláltad, hogy Cervantes is írt hasonló kettõsrõl, Godot-nak is megvolt a Sancho Panzája...
Mitől szorong Vadmalac és, hogyan képes életben maradni ebben a veszélyes világban?
Hát ez bizony nehéz kérdés, és nem is egy, hanem legalább kettõ. Vadmalac egyelõre azt ajánlja szeretteinek, hogy húzzák meg magukat, ez az, amit a kötet* elõszóírója is kiemel.
Milyen „szabásminta” alapján dolgozik ez a kedves kis figura?
A „szabásminta” tulajdonképpen egyszerû: vedd alapul az eddigi egyperceseid, amiket a Latorcza kontinensben** közöltél, egyesítsd a Szépvölgyi mesék*** meséinek a világával. Legyen a fõhõs egyszerre naiv és éleslátó, s a feszültség se hiányozzon a novellából, még ha az félperces is...
És mitől ilyen zilált a lelke?
Zilált...? Nem is vettem észre...
Fogunk-e vele találkozni, lesz-e szerencsénk?
Hát persze. Hiszen egyelõre nem követelik az életét, és harakirit sem követ el, nem az a beállítottsága. Meg hát van neki oldala is a Facebook-on, ahol majd’ minden nap megjelenik. De otthon van õ a Káféban is, meg hát meghívót kapott a januárban újrainduló Lenolajban...
*Vadmalac és a kitartott magas Cé. 66 félperces. Üveghegy Kiadó, 2015. október 28. Elõszó: Németi Rudolf
**Latorcza kontiunens. A döbbenet egypercesei, Mentor, 1998
***Szépvölgyi mesék. Üveghegy Kiadó, 2014.